|
Fogalmak
A szerződés többoldalú jogügylet, amely legalább két személy egybehangzó akaratnyilvánítá-sa által jön létre. Egyetértő nyilatkozattal lehet személyek közötti (magánjogi szerződés), pol-gárok és az állam közötti (közjogi szerződés) vagy nemzetközi jog szerinti alanyok közötti (nemzetközi jogi szerződés) jogviszonyt alapítani, módosítani vagy megszüntetni. A szerző-dés legfontosabb esete a kötelmi jogi szerződés, mellyel teljesítési kötelezettség alapítható. Míg a közjogi és a nemzetközi jogi szerződést mindig írásos formában kell megkötni, a Polgá-ri Törvénykönyv szerinti kötelmi jogban szerződési szabadság áll fenn (bizonyos kivételek vannak, mint például bérleti szerződés, hitelszerződés, ingatlan adás-vétele stb.), ami a külön-böző szerződésfajtáknak, például adás-vétel, ajándékozás, kezesség, kölcsön stb., mind a megkötését, mind a tartalmi szabadságát magában foglalja.
A szerződés funkciói és formái
A szerződések célja emberek/államok között jogok és kötelességek alapítása. A szerződési kommunikáció abban áll, hogy a felek kölcsönösen kinyilvánítják szándékaikat, jo-gász/jogtanácsos segítségével, utalva az egyetértésben kiválasztott jogra, a kötelem jogára, valamint a bírói illetékességre. A szerződési kommunikációt tehát döntően a szerződés alap-jául szolgáló, alkalmazandó jog határozza meg. Az adott jogrendszer „szövegmintákat" – adott jogterületre vonatkozó tipikus záradékokat, egyedi nyelven elkészített szabványos min-ta-, illetve típusszerződéseket – bocsát rendelkezésre, amelyek az üzleti életben egyre jobban terjednek. Mivel az országok jogszabályai gyakran ütköznek egymással, az ilyen szövegmin-ták gyűjteménye rendkívül nagy segítséget jelent a fordító számára.
Fordítási stratégiák
A szerződésszövegeket fordító feladata abban rejlik, hogy a forrásszöveget nem másik jog-rendszerre, hanem egy másik nyelvre kell fordítania. Mivel tehát a kötelem joga annak jogkö-vetkezményeivel együtt a „tertium comparationis" a forrásszöveg és a célszöveg között, a következő fordítási stratégiák adódnak:
(1) A megállapodás szerinti nemzeti jogtól függő, adott szerződéstípus kommunikatív funkci-ójának a forrásszövegben és a célszövegben azonosnak kell lennie, ilyenkor a beszédaktusok-nak – amelyek legtöbbször a kommunikatív cselekvést kifejező igék – mindenkor meg kell felelniük a célnyelvi normáknak. Így például az angol nyelvben egy kötelezőséget/egy tilal-mat shall/shall not szavakkal, egy megengedést/egy tilalmat a may/may not szavakkal fejezik ki. A cselekvés végrehajtására tett ígéret az agree, undertake, acknowledge, warrant, accept szavakkal fejezhető ki – nem pedig a promise szóval.
(2) A forrásszöveg és a célszöveg tartalmainak meg kell felelniük egymásnak, tehát valóság-hűen azonosaknak kell lenniük, az ugyanarra a valóságra való vonatkoztatást pedig azonos vagy különböző kifejezések segítségével kell lehetővé tenniük. Ilyen jellegű tartalmak az adásvételi szerződésben a szerződő felek jogai és kötelességei: kinek, hol, mit, kinek a számá-ra, mikor kell teljesíteni. Szerepelnie kell még a vételárnak, a fizetés módjának, a garanciák-nak és a jótállásnak, a szállítási feltételeknek, a tulajdon-átruházásnak, a teljesítési zavarok-nak, a jogkövetkezményeknek, a kölcsönszerződés megszűnésének, a bírói illetékességnek, valamint a kötelem jogának. A speciális szótárak is sokat segítenek. Ezen tartalmak téves funkcionális fordításaival a céljog olyan jogi vonatkoztatásai magyarázhatók bele a forrás-szakkifejezésekbe, amelyek idegenek a forrásjogtól. Így egy kínai szerződés fordítója nem fogadja el a „szavatosság" funkcionális megfelelését, és a semleges „felelősség" kifejezést használja, hogy a német szerződő fél a kínai vállalat felelősségét ne tekinthesse egyenlőnek a német vállalat szavatosságával. A különböző koncepciókat a célszöveg megfogalmazásakor egyértelművé kell tenni, esetleg új kiegészítő záradékokat kell bevenni, régieket pedig kihúz-ni, szövegezéseket kell módosítani, vagy definíció jellegű körülírásokat kell választani. Kár-okozások elkerülése érdekében a természeti katasztrófákat és a törvényekben nem szabályo-zott intézkedéseket egyaránt magában foglaló német Höhere Gewalt (vis major) szakkifeje-zést francia nyelven force majeure et cas fortuits formában pontosítani kell, mivel ellenkező esetben a francia fél sztrájk esetén mentesítve lenne szerződéses kötelezettségének teljesítése alól.
(3) A szöveg formai-szerkezeti felépítése a szerződés kialakításának elengedhetetlen eleme. A precíz és tömör nyelvi szerkezetre általánosan érvényes a következő: mindig jelen időben kell fogalmazni, kerülni kell a hosszú szövevényes mondatokat, és lehetőleg hagyományos stan-dard szövegeket, ellentmondásoktól mentes egyértelmű szakkifejezéseket kell alkalmazni, a törvény szerinti definíciók figyelembevételével.
Egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert azok a kereskedelmi szokások, amelyek a különbö-ző, törvénybe foglalt vételi jogi normák mellett alakultak ki. Ilyen – külkereskedelmi szerző-désekhez használatos – nemzetközileg szokásos szállítási és fuvarozási záradékok gyűjtemé-nye az Incoterms, de a nemzetközi kereskedelmi kamarák is sok nyelven adnak ki egyedi zá-radékokat (vis major, tulajdonjog fenntartása, szerződéses garanciák stb.). Ezek a záradékok garantálják a nemzeti jogban kialakult elképzelésektől elválasztott, egységes jogértelmezést.
Nemzetközi vételi jog: az ENSZ-vételijog
A fordítás szempontjából különleges jelentőségük van az adásvételi szerződéseknek és az ezekhez hasonló gyártási szerződéseknek. Az áruk nemzetközi adásvételét – amennyiben a nemzetközi vételi jog nem kifejezetten kizárt – a sok nyelven írásba foglalt, ún. ENSZ-vételijog szabályozza. Az Egyesült Nemzeteknek ez az „Áruk nemzetközi adásvételéről szóló szerződések"-ről alkotott egyezménye (CISG, 1980), amely a szerződés létrejöttét, a szerződő felek kötelezettségeit, a lényeges szerződésszegéseket stb. szabályozza, például Magyarorszá-gon 1987. 01. 01-én lépett hatályba, és a Magyar Köztársaság legfontosabb külkereskedelmi partnerei számára is érvényes. Ennek következtében ezekben az államokban a bíróknak a for-dítókhoz hasonlóan azonos vételi jogi előírásokkal, kialkudott egységes joggal és a különféle nyelveken előforduló analógiák egységes használatával van dolga.
Nemzetközi szerződések
A nemzetközi megállapodásoknak aránylag erősen konvencionált makrostruktúrájuk van, amely négy részre tagozódik. A címben nevezik meg a megállapodás fajtáját, ott adják meg a szerződés tárgyát és a szerződő felek nevét. A következő rész a preambulum, amely az indíté-kokat tartalmazza. Ezt követi a majdnem mindig cikkekre tagolt, esetenként bekezdésekre osztott (franciául paragraphe, illetve alinéa) tartalmi rész. A szerződés záró rendelkezésekkel végződik, ezek tartalmazzák a hatályba lépést, az érvényesség időtartamát, a hatályon kívül helyezést és a befejező záradékot, amely általában az okirattá válásra vonatkozó megjegyzés-ből és a megtörténésre vonatkozó megjegyzésből áll. A szövegezések is jelentős mértékben szabványosítva vannak. Így például a preambulum az indokokat a francia nyelvben mellékné-vi igenévi szerkezetekkel vagy melléknevekkel kezdi el, a német nyelvben pedig elöljárósza-vas szólásmóddal vagy igéből képzett főnevekkel, tehát: franciául désireux vagy désirant, németül in dem Wunsch (kívánsággal); franciául considerant, németül in der Erwägung (va-laminek a megfontolásából), in Anbetracht (valaminek a figyelembevételével), im Hinblick (valamire tekintettel) stb. A befejező záradék például ez lehet: franciául Fait á Bonn le 10 juillet 1980 en double exemplaire en langues francaise et allemande, les deux textes faisant également foi; németül Geschehen zu Bonn am 10. Juli 1980 in zwei Urschriften, jede in deutscher und französischer Sprache, wobei jeder Wortlaut gleichermaßen verbindlich ist (Létrejött Bonnban 1980. július 10-én két eredeti példányban, az egyik német a másik francia nyelven, ahol mindkét szöveg egyaránt kötelező érvényű). Az alkalmazandó valamint a szer-ződési nyelv(ek) jogának területén való jártasság és ismeretek nélkülözhetetlenek.
Egyéb szerződések
Az „igazi" szerződések mellett például a beszerzési és szállítási feltételek, valamint az általá-nos szerződési feltételek is a szerződések kategóriájába tartoznak.
Társasági szerződések fordításánál célszerű figyelembe venni az 1997. évi CXLIV. törvény (törvény a gazdasági társaságokról) német, illetve angol fordítását. (KJK-KERSZÖV kiadó, Hatályos magyar jogszabályok, 1998. IX./4-5-6. szám).
Cégnév, személynév
A magyar cégneveket ne fordítsuk le idegen nyelvre, ha mégis megtesszük, akkor az első elő-fordulásnál a magyar cégnév után tegyük az idegen nyelvű fordítást zárójelbe. Alkalmazzuk ugyanezt idegenről magyarra fordítás esetén is.
A magyar személyneveket „fordítsuk meg" idegen nyelvre fordítás esetén.
Forrás: Sigrid Kupsch-Losereit: Handbuch Translation
Szerkesztette: Reha László
|
|
|
1. Definíciók
Az ebben a fejezetben tárgyalt szövegek a primer informatív szövegek közé tartoznak, amelyek azonban mindenképpen tartalmazhatnak appellatív (felhívó) és expresszív (nyomatékosító) elemeket; ezek a szövegek az ember és a technika közötti interaktív orientáltságú szövegek szövegfajta-kategóriába sorolandók. A német nyelvben eléggé problematikus ennek a szövegfajtának a megnevezése. Az angolban a manuals hiperonimikus megnevezés nagyon jól fedi a gondolt fogalmat, mivel ez a kifejezés nem ad tájékoztatást arról, hogy a szöveg megfogalmazója és a szöveg címzettje milyen viszonyban áll egymással, és hogy egy konkrét manual milyen külső formában jelenik meg. Alkalomadtán ezért jövevényszóként a németben is használják a Manual kifejezést (angol kiejtéssel), néha fonetikusan is, és a ragozását illetően Manual-ként (többes szám: Manuale) asszimilálódik a német nyelvbe.
"Ezzel egy termékismertető dokumentáció azon részeire gondolunk, amelyekből egy termék használójának alaposan meg kell ismernie a terméket és annak használatát, kezelését, üzemeltetését, karbantartását és/vagy javítását. A szöveg általában nyomtatott formában (legtöbbször papíron) jelenik meg, de közvetlenül a terméken is elhelyezhető (öntapadó felirat, festéklabda-nyomat stb.) vagy (főleg szoftver-manualok esetén) fájl-formában (például hipertext-dokumentumként) is szállítható. Az angol manual kifejezéssel ellentétben, amely az egylapos formától kezdve az összefűzött füzeten keresztül egészen a többkötetes könyvekig mindent lefed, a német Handbuch (kézikönyv) kifejezés csak olyan dokumentációkra vonatkozhat, amelyek tényleg egy könyv jellemzőivel rendelkeznek (hátas kötésű könyvek, gyűrűs könyvek). utasítás kifejezést csak akkor célszerű címként választani, ha a szövegküldő a szövegcímzettek vonatkozásában tényleges utasítási joggal rendelkezik (például szakemberek számára készült dokumentációknál, mondjuk egy vállalat szervizszakemberei számára kiadott karbantartási és javítási utasítások esetén). Az útmutató kifejezés ilyen szempontból semleges, és olyan dokumentációknál is szóba jöhet, amelyek a nem szakemberekkel történő kommunikáció területéhez tartoznak, mint például a háztartási és sportkészülékekhez, autókhoz stb. mellékelt útmutatók. A használati, a kezelési és az üzemeltetési kifejezések szóösszetételekben előtagként használhatók a kézikönyv, az utasítás és az útmutató alapszavakhoz, de nem cserélhetők fel tetszés szerint, mivel különböző komplexitású termékekre vonatkoznak. Így például egy atomerőműhöz az üzemeltetésikézikönyv illik, nem a használati útmutató, ami viszont éppen fordítva egy csípőfogónál nyugodtan alkalmazható.
2. Fordítással kapcsolatos fontos alaki szempontok
Termékismertető dokumentációk fordításakor mindig fel kell tenni a kérdést, hogy a fordítás lehetőleg simán és könnyen illeszkedjék-e be a célkultúrába, és hogy az ottani párhuzamos szövegek orientálódjanak-e a megjelenési képhez, vagy hogy az elsőrendű cél a corporate identity-e, a show one face to the customers elv szem előtt tartásával. Az utóbbi (és a gyakoribb) esetben az említett elv szerint a termékismertető dokumentációknak minden nyelven egyformán kell kinézniük (például papírformátum, elrendezés, nyomdatechnika stb. szempontjából), függetlenü attól, hogy az adott piacon mi a megszokott forma. Másrészt főleg a következő olyan alaki szempontokat kell figyelembe venni, amelyek a tapasztalatatok szerint az útmutatóknál stb. potenciálisan kultúrspecifikusak, és adott esetben illeszkedni kell hozzájuk:
Papírformátum
Oldalbeállítás
A kötés/lyukasztás módja
Nyomdatechnikai jellemzők
Az ábrák jellege és kivitele
(például a japán gépjármű-műhelyutasítások fordításaiban általában meghagyják a képregény jellegű elemeket, jóllehet azok a címzetteknél inkább elutasításra találnak; a francia személygépkocsik üzemeltetési útmutatóban az ábrák általában színesek, míg a német útmutatókban eddig az egyszínű, de legfeljebb kétszínű ábrázolások voltak szokásosak).(például bizonyos betűfajták és betűmetszések tipikus alkalmazása; pl. a gépjármű-technikai kézikönyveket Németországban legtöbbször Helvetica betűkkel szedik, az USA-ban pedig Times betűkkel(például Németországban a mappaszerű könyveknél a 2-es vagy a 4-es lyukasztás dominál, az USA-ban viszont a 3-as lyukasztás, ahol a lyukátmérők és a lyuktávolságok is különbözőek, ami a nyomdai szedéstükörre és az oldalanként rendelkezésre álló felületre, vagyis az elrendezésre és a szövegformázásra is kihat). (például az autók üzemeltetési útmutatói szinte kivétel nélkül fekvő formátumúak). (például DIN-A4 formátum Németországban, ugyanakkor letter (levél) formátum az USA-ban; az amerikai autók üzemeltetési útmutatói többnyire kisebb formátumúak, mint a német autóké).
3. Makrostruktúra
Az útmutatók makrostruktúrája fordításkor általában változatlan marad. Sok útmutató, főleg a nem nagyon drága termékeké, például a játékszereké, ilyen tekintetben hibás lehet és a fordítás keretében javítható. A makrostruktúrán végzett változtatások azonban többnyire nagyobb ráfordítást jelentenek, mint gondolnánk, ezért az időráfordítás és a költségek miatt előzőleg egyeztetni kell a rendelővel. Főleg kézikönyvek esetén gyakran minden nyelvváltozathoz azonos oldaltördelést, sőt a bekezdések teljes megfelelését kérik, így a makrostruktúra megváltoztatása teljesen kizárt. Mindig figyelembe kell venni, hogy a komplexebb termékek útmutatóit általában nem folyamatosan olvassák végig, hanem a szükséges információt esetenként célirányosan (a tartalom- és a címszójegyzék segítségével) keresik meg. Mindamellett célszerű, ha az információk megadási sorrendje megfelel a kézikönyv tipikus használati folyamatának, vagyis az üzembe helyezéshez szükséges információk legyenek az útmutató elején, a zavarelhárítási információk pedig a végén. A termék kicsomagolását tartalmazó utasítások ne olyan útmutatóban legyenek, amelyhez csak a kicsomagolás után lehet hozzáférni. A szövegfelépítési tervek a valóságban nagyon változók, az információnyújtás és információstruktúra vonatkozásában éppúgy, mint az információk sorrendje tekintetében. A következő lista azokat a jellemző szövegelemeket sorolja fel (példának szánt, nem kötelező sorrendben), amelyekből a termék komplexitásától és a dokumentum céljától függően több vagy kevesebb felhasználható.
Címoldal a termék megnevezésével, ábrájával, a gyártócég nevével, emblémájával és a dokumentum címével
A termék teljes képe
Impresszum, copyright-megjegyzés, a változtatások jogának fenntartása, bejegyzett áruvédjegyek. Hivatkozás a környezetvédelemre (papírfajta!)
Gratuláció a vevő vételi döntéséhez, köszönet a vevő bizalmáért
Felhívás a dokumentum elolvasására
A dokumentum tartalmára, felépítésére és a szimbólumokra vonatkozó tudnivalók
A termék használatakor előforduló veszélyekre vonatkozó tudnivalók
Idegen alkatrészek használata esetén a szavatosság megszűnésére vonatkozó tudnivalók.Garanciális feltételek és hivatkozás a garancia szempontjából fontos rendszeres karbantartásra, és a terméknek a gyártóhoz való elküldése esetén az eredeti csomagolás használatára
Tartalomjegyzék az oldalszámok megadásával
A termék ábrája és az alkatrészek/kezelőelemek megnevezése.A termék és legfontosabb jellemzőinek átfogó ismertetése
Szerelési, installálási, üzembe helyezési stb. tudnivalók
A szükséges szerszámokra, munkaeszközökre, anyagokra vonatkozó tudnivalók
A termékrendszerek/-komponensek/-funkciók részletes ismertetése, utána a használat, a kezelés, az üzemeltetés stb. mindenkori munkalépéseinek részletes ismertetése következik, szükség esetén az esetenkénti biztonsági tudnivalókkal együtt
Az ápolás és a karbantartás ismertetése (ha a dokumentum nem kizárólag ezzel a témával foglalkozik).
Zavardiagnózis (többnyire táblázat vagy folyamatábra formájában)
Konzultációs partner és eljárásmód súlyos zavarok esetén (cím, telefon-forróvonal stb)
Üzemben kívül helyezés, újrafeldolgozási szempontok
Műszaki adatok, töltési mennyiségek
Pótalkatrészek, speciális tartozékok
Címszójegyzék.
4. Mikrostruktúra
A fordítás megkezdése előtt tisztázni kell a megrendelővel, hogy az útmutatót (és főleg az abban lévő utasításszerű beszédaktusokat) személyes hangvétellel kell-e fogalmazni (ún. címzettbevonással) vagy személytelenül. Ökölszabályként érvényes: a szakemberek számára készült dokumentációt (például műhelyek számára írt szövegeket, szerviz-kézikönyveket, szerelési utasításokat, üzemeltetési kézikönyveket) normál esetben személytelenül (és tömören) kell fogalmazni (például "Fejet ráhelyezni és fixen felcsavarozni."), a nem szakemberek számára készült dokumentációt (például fogyasztási javak használati, kezelési és üzemeltetési útmutatóit) inkább személyes hangvétellel (például „Az ablak bezárásához nyomja meg az [Esc] gombot." vagy „Nyomja meg az [Esc] gombot, hogy az ablak bezáródjon." vagy „Zárja be az ablakot az [Esc] gombbal."). A személygépkocsik üzemeltetési útmutatóinak tulajdonképpen személyes hangvételűeknek kellene lenniük, eddig mégis a személytelen stílust részesítették előnyben a megrendelők (1997 óta tapasztalható ennek a trendnek a megváltozása).
Mint tipikus használati szövegeket, az útmutatókat általában a lehető legvilágosabban és legprecízebben kell fogalmazni (ebben a szövegfajtában a retorikai eszközök használatához. Az, hogy mi világos és (elég) precíz, a címzettől és annak tudásszintjétől függ. A célszövegben lévő információajánlat, és ennélfogva annak mikrostruktúrája kizárólag a célszöveg céljához igazodik. A forrásszöveg fogyatékosságai, például koherenciahibák (összefüggési hibák) és kohéziós hibák (összetartási hibák), továbbá a súlyos téma-réma progresszió, ezért nem elfogadható indok a megrendelővel szemben ahhoz, hogy a célszövegben ugyanúgy rosszul fordítsuk azokat. Mivel a célszövegcímzettnél feltételezett tudásszint lehet kultúrspecifikus, a szokásos fordítási eljáráshoz hozzá tartozik a megfelelő részeknek szükség esetén vagy részletesebb kivitelezése, esetleg kevésbé részletes ábrázolása vagy teljes elhagyása. Itt is kultúrspecifikus „ismertetési mélységről" beszélünk; például a sebességváltóműves személygépkocsikhoz (az USA-ban a személygépkocsiknak mindössze 10%-a ilyen) adott amerikai üzemeltetési útmutatókban aránylag részletesen ismertetik a sebességváltó kapcsolását, amit viszont a német autók üzemeltetési útmutatóiban már ismertnek feltételeznek.
5. Verbális szöveg és ábra
Mindenfajta útmutató majdnem mindig verbális és nem verbális információkból (ábrákból) álló szemiotikus (jeltani) funkcióközösség. Az ábrák (felületi) hányada többnyire 50% körül van vagy annál valamivel több, de a célcsoporttól és a terméktől függően (például a modellépítő játékok szerelési útmutatóinál) akár a 100%-ot is elérheti. A fordítás során figyelembe kell venni egyrészt az ábrán látható információt (ami nélkül a verbális szöveg sokszor nem is interpretálható helyesen), másrészt a például az ábra jelmagyarázataiban alkalmazott kifejezéseknek a többi szöveggel való összhangját.
6. Helyproblémák
Különösen az angolból (mindenekelőtt a latin nyelvekre) történő fordításoknál fordulnak elő helyproblémák, ha az ábrák, a diagramok és a táblázatok miatt kevés szabad hely marad a célszöveg számára. Az ilyen felületi korlátozások esetén át lehet térni nyomdatechnikai eszközökre, ahol azonban a szakmai helyességnek és a jó olvashatóságnak van prioritása: az (angolban szokásos) nagybetűk helyetti nagy-/kisbetűs írással nyerhető a legnagyobb hely, de egy keskenyebb metszésű betűtípus (a betűcsaládon belül) és a rövidítések is előnyösebbek, mint a kisebb méretű betűk alkalmazása.
7. Biztonsági tudnivalók
A termékismertető dokumentációnak minden olyan korlátozásra fel kell hívnia a figyelmet, amely a termék használatával stb. kapcsolatos. Normál körülmények között nem a fordító feladata, hogy biztonsági tudnivalókat iktasson be a célszövegbe vagy töröljön ki valamit abból. Néhány, nagy mennyiségű dokumentációval dolgozó cég a jogászok által jóváhagyott biztonsági tudnivalókat (több nyelven is) külön fájlokban vagy textografikus adatbankokban kezeli. Mindazonáltal a fordítónak képesnek kell lennie a megrendelő figyelmét felhívni a célnyelvi kultúrában létező, a szöveg szempontjából fontos, idevágó konvenciókra. Ide tartoznak egyrészt a biztonsági tudnivalók hangsúlyozásához alkalmazott verbális és nem verbális eszközök (jelzőszavak, piktogramok, tipográfia), másrészt a biztonsági tudnivalók részletezésének foka (ami a termékszavatosságra vonatkozó jogi keretfeltételektől stb. függ). Így például az USA-ban az amerikai autók üzemeltetési útmutatóiban már évek óta szokás nagyon diferenciált, veszélyre figyelmeztető tudnivalók alkalmazása, ugyanakkor egyes német autógyártók az USA-ba exportált személygépkocsijaik lefordított üzemeltetési útmutatóiban szinte teljesen elhanyagolták az ilyen jellegű tudnivalók közlését, és ezzel felmérhetetlen szavatossági kockázatnak tették ki magukat. A kockázatok felosztása, illetve a tudnivalók hierarchiája és azok esetleges jelzőszavai kultúrspecifikusak (ráadásul cégkultúra-specifikusak is).
8. Standard szövegek
Sok útmutatóban stb. fordulnak elő standard szövegek, például licenjogi rendelkezések, szerzői jogi záradékok, biztonsági tudnivalók (lásd előbb). Hivatkozások hatósági kikötésekre, rádiózavarszűrésre. Ezekhez sok esetben léteznek már kész célkultúrális megfelelőségek (amelyek gyakran párhuzamos szövegekből vehetők ki, vagy a megbízó bocsáthatja rendelkezésre azokat), vagy pedig elmaradnak a célkultúrában (mint például az angol elektromos készülékek útmutatóiban a hálózati csatlakozódugó csatlakoztatását ismertető standard szöveg, amely a németben tárgytalan). A fordítónak itt is célszerű lenne tanácsadó szerepet vállalnia; a végső döntés szokás szerint az illetékes szakmai részlegekkel folytatott megbeszélés alapján hozható meg.
9. Terjedelem
Az útmutatók és a felhasználói utasítások terjedelme nagyon változó, a magára a termékre nyomtatott néhány sortól (pl. a festékesdobozokon lévő használati útmutatók), a kis formátumú (pl. a Kindertojások szerelési útmutatója) vagy a standard formátumú (pl. egyszerű játékok, mondjuk egy tamagocsi kezelési útmutatója) kísérőlaptól kezdve a különböző módon hajtogatott vagy fűzött többoldalas füzeteken (pl. háztartási cikkek használati útmutatói, elektromos készülékek kezelési útmutatói), a könyvszerűen kötött dokumentumokon keresztül, melyek oldalszáma néhány száz (pl. a személygépkocsik üzemeltetési útmutatói jellemzően 100-250 oldalból állnak) vagy több száz (a szoftver-kézikönyvek tipikus oldalszáma 100-1200, a műhelykézikönyvek többnyire 200-600 oldalasak) lehet, egészen a sok ezer oldalas több kötetes dokumentációkig (pl. komplex szoftverek, gépek, repülőgépek, ipari berendezések kézikönyvei).
10. Munkaeljárás
Az ideális eset az lenne, ha a fordító hozzájuthatna vagy hozzáférhetne ahhoz a termékhez, amelyre az útmutató vonatkozik. Egyrészt, hogy az (elkerülhetetlenül felvetődő) kérdéseket tisztázza, másrészt hogy a dokumentum és a termék közötti koherenciát (összefüggést) biztosítani lehessen. Mivel azonban a termékismertető dokumentációt (rendszerint) a termékkel együtt árusítják, és a termék csak akkor kerülhet piacra, ha vele együtt a dokumentáció is megvan, a dokumentációt (minden nyelven, tehát a fordítást is) gyakran már akkor el kell készíteni, amikor a termék (például egy szoftver) még nincs kész. Ideális esetben a fordítónak a fordítás előtt először végig kellene olvasnia a teljes fordítandó dokumentumot; gyakorlatilag azonban időproblémák miatt ez csak a nagyon kis terjedelmű útmutatóknál lehetséges. A nagy terjedelmű dokumentációkat időtakarékossági okokból több fordító között kell felosztani, ami ugyancsak további szervezési és koordinációs ráfordítást igényel, például a kézikönyveknél jellemző, keresztutalásokkal történő egységes rendszer kialakításához és az egységes terminológia betartásához.
|
|
Vállaljuk a fordításnak az eredeti dokumentummal egyező formátumba történő tördelését, nyomdakész előkészítését, sőt igény esetén a teljes nyomdai kivitelezést is bonyolítjuk. Egyszerűbb szerkesztés esetén mindez felár nélkül történik, összetett formavilág esetén egyedi árajánlatot adunk. Műszaki dokumentációk, pl. használati, kezelési útmutatók, gépkönyvek gyakran tartalmaznak magyarázó ábrákat, műszaki rajzokat, grafikonokat, diagramokat, ahol az anyag értelmezhetőségének, használathatóságának alapvető feltétele, hogy ezek feliratai is fordításra kerüljenek. Mindez számunkra nem jelent problémát, – a leadott anyag formátumától függetlenül – az eredeti nyelven készült feliratokat a grafikát érintetlenül hagyva leretusáljuk, és ezek helyére úm. beforgatjuk a célnyelvi feliratokat. Nyomdai formátumú, pl. Adobe Indesign, Framemaker, QuarkXpress kiadványszerkesztő programokban készült fájlokat is tudunk fogadni, és bármilyen, természetesen az ügyféllel előzetesen tisztázott formátumba mentjük az anyagot. |
|
|
Tudnivalók a fordításról
Please wait...
